 |
| 2010.07.08-18. - KENT |
2010. július 21., szerda
2010. május 20., csütörtök
Serház-zugi természetismereti vetélkedő UPDATE
A mai napon került megrendezésre Csongrád városában az általános iskolai korosztály számára a természetismereti vetélkedő. Ezen a cserkészcsapat is részt vett. A pontok alapján szinte hibátlanul sikerült teljesíteni a feladatokat, de az eredményhirdetés majd csak holnap lesz.
A feladatok igen változatosak voltak: állat és növény felismerés, elsősegély, ökológiai ismeretek, célba lövés íjjal és légpuskával, vízi jártassági ismeretek.
A csapatból a következők vettek részt: Bertus Dorina, Bertus Szilárd. Bertuds Szilveszter, Fazekas Zoltán, Kormányos Anna, Kormányos Judit, Varga Zita.
UPDATE
A pontok alapján a kilenc csapat közül végül másodikok lettünk!
A feladatok igen változatosak voltak: állat és növény felismerés, elsősegély, ökológiai ismeretek, célba lövés íjjal és légpuskával, vízi jártassági ismeretek.
A csapatból a következők vettek részt: Bertus Dorina, Bertus Szilárd. Bertuds Szilveszter, Fazekas Zoltán, Kormányos Anna, Kormányos Judit, Varga Zita.
UPDATE
A pontok alapján a kilenc csapat közül végül másodikok lettünk!
2010. április 25., vasárnap
A VMCSSZ Ökológiai Konferenciáján jártunk
Április 24-én a Ludasi-tó partján fekvő Róka-tanyára látogattunk el, ahol a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség ökológiai konferenciáján vettünk részt.
A találkozón a vajdasági cserkészek mellett a tompai cserkészcsapat is képviseltette magát (meg persze mi). A megjelentek - közel 150-en - több előadást is hallgattak a Vajdaság és a Ludas-tó természeti értékeiről, környezetvédelmi helyzetéről a meghívott szakemberektől. Az ebédet követően a fiatalabbak a tó környékét járták be, míg az öregcserkészek énektudásukat csiszolták. A késő délutáni órákban tábori szentmise, majd este tábortűz zárta a napot.
Ezúton is köszönjük a szervezőknek a szép napot.
(képek hamarosan)
2010. január 20., szerda
2010. január 16., szombat
2009. december 29. - az évtized utolsó cserkészkirándulása
Jelen voltak a Bertus ikrek, Zoli, Sós Martin (aki ugyan nem cserkész, de azért befogadtuk) és a Kovácsik család férfitagjai. Tehát heten voltunk, mint a gonoszok, vagy mint a diakónusok az ősegyházban, mindenki hasonlítsa ahhoz, amihez akarja.
A kirándulás során leteszteltük az idén kiépített nagyréti túraútvonalat. Hajnali fél kilenckor indultunk a plébániáról, hogy a kompot még időben elérjük. A kis csapat a hosszú út fáradalmaitól kimerülten és lerongyolódva érkezett az átkelőhelyhez, kivéve a Bertus ikreket, akiket szüleik kocsival hoztak ki a komphoz.
Miután a kompon kipihentük magunkat, folytatódhatott a túra. A gáton mentünk egy jó darabig, aztán letértünk a kilátóhoz, visszafelé pedig levágtuk az utat, és az aszfaltúton jöttünk, hogy ne kelljen átúsznunk a Tiszát, és elérjük az utolsó kompot.
Mintegy 20 km-t tettünk meg, amit a nagy sár tett igazi kihívássá. Egyesek gyenge kis edzőcipőjükkel kis híján beleragadtak a latyakba, mások súlyos gumicsizmában kényszerültek megtenni az egész utat. Olyan is akadt, aki száz méterrel az aszfaltút előtt döntött úgy, hogy felismerhetetlenné vált félcipője helyett gumicsizmát húz.
A kilátónál többszöri sikertelen kísérlet után tüzet is gyújtottunk, hogy igazi bográcsos ebédet főzzünk magunknak. A főszakács nagy szakértelemmel készítette el az ebédet, és főztjéből, a jó meleg teából mindenki ihatott.
Az út legvégső szakaszán, karnyújtásnyira a komptól a csapat kisebb és tapasztalatlanabb tagjainak végkimerülését látva és rajtuk őszinte szívvel szánakozva lestoppoltunk egy jólelkű autóst. Az ingyen fuvar egyesek számára a nap fénypontja volt. Ráadásul még a kompot is elértük.
Otthon a szeretetteljes családi légkörben mindenki jóleső fáradsággal kapcsolta be a tévét.
Reméljük, máskor is sor kerülhet majd hasonlóan jól sikerült, élményekben gazdag túrára.
Addig is mindenkinek jó pihenést!
ifj. Anti
A kirándulás során leteszteltük az idén kiépített nagyréti túraútvonalat. Hajnali fél kilenckor indultunk a plébániáról, hogy a kompot még időben elérjük. A kis csapat a hosszú út fáradalmaitól kimerülten és lerongyolódva érkezett az átkelőhelyhez, kivéve a Bertus ikreket, akiket szüleik kocsival hoztak ki a komphoz.
Miután a kompon kipihentük magunkat, folytatódhatott a túra. A gáton mentünk egy jó darabig, aztán letértünk a kilátóhoz, visszafelé pedig levágtuk az utat, és az aszfaltúton jöttünk, hogy ne kelljen átúsznunk a Tiszát, és elérjük az utolsó kompot.
Mintegy 20 km-t tettünk meg, amit a nagy sár tett igazi kihívássá. Egyesek gyenge kis edzőcipőjükkel kis híján beleragadtak a latyakba, mások súlyos gumicsizmában kényszerültek megtenni az egész utat. Olyan is akadt, aki száz méterrel az aszfaltút előtt döntött úgy, hogy felismerhetetlenné vált félcipője helyett gumicsizmát húz.
A kilátónál többszöri sikertelen kísérlet után tüzet is gyújtottunk, hogy igazi bográcsos ebédet főzzünk magunknak. A főszakács nagy szakértelemmel készítette el az ebédet, és főztjéből, a jó meleg teából mindenki ihatott.
Az út legvégső szakaszán, karnyújtásnyira a komptól a csapat kisebb és tapasztalatlanabb tagjainak végkimerülését látva és rajtuk őszinte szívvel szánakozva lestoppoltunk egy jólelkű autóst. Az ingyen fuvar egyesek számára a nap fénypontja volt. Ráadásul még a kompot is elértük.
Otthon a szeretetteljes családi légkörben mindenki jóleső fáradsággal kapcsolta be a tévét.
Reméljük, máskor is sor kerülhet majd hasonlóan jól sikerült, élményekben gazdag túrára.
Addig is mindenkinek jó pihenést!
ifj. Anti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
