A decemeri portya képei

Decemberi portya

(a képre kattintva előjön a többi is.)

2009. december 29. - az évtized utolsó cserkészkirándulása

Jelen voltak a Bertus ikrek, Zoli, Sós Martin (aki ugyan nem cserkész, de azért befogadtuk) és a Kovácsik család férfitagjai. Tehát heten voltunk, mint a gonoszok, vagy mint a diakónusok az ősegyházban, mindenki hasonlítsa ahhoz, amihez akarja.

A kirándulás során leteszteltük az idén kiépített nagyréti túraútvonalat. Hajnali fél kilenckor indultunk a plébániáról, hogy a kompot még időben elérjük. A kis csapat a hosszú út fáradalmaitól kimerülten és lerongyolódva érkezett az átkelőhelyhez, kivéve a Bertus ikreket, akiket szüleik kocsival hoztak ki a komphoz.

Miután a kompon kipihentük magunkat, folytatódhatott a túra. A gáton mentünk egy jó darabig, aztán letértünk a kilátóhoz, visszafelé pedig levágtuk az utat, és az aszfaltúton jöttünk, hogy ne kelljen átúsznunk a Tiszát, és elérjük az utolsó kompot.

Mintegy 20 km-t tettünk meg, amit a nagy sár tett igazi kihívássá. Egyesek gyenge kis edzőcipőjükkel kis híján beleragadtak a latyakba, mások súlyos gumicsizmában kényszerültek megtenni az egész utat. Olyan is akadt, aki száz méterrel az aszfaltút előtt döntött úgy, hogy felismerhetetlenné vált félcipője helyett gumicsizmát húz.

A kilátónál többszöri sikertelen kísérlet után tüzet is gyújtottunk, hogy igazi bográcsos ebédet főzzünk magunknak. A főszakács nagy szakértelemmel készítette el az ebédet, és főztjéből, a jó meleg teából mindenki ihatott.

Az út legvégső szakaszán, karnyújtásnyira a komptól a csapat kisebb és tapasztalatlanabb tagjainak végkimerülését látva és rajtuk őszinte szívvel szánakozva lestoppoltunk egy jólelkű autóst. Az ingyen fuvar egyesek számára a nap fénypontja volt. Ráadásul még a kompot is elértük.

Otthon a szeretetteljes családi légkörben mindenki jóleső fáradsággal kapcsolta be a tévét.

Reméljük, máskor is sor kerülhet majd hasonlóan jól sikerült, élményekben gazdag túrára.

Addig is mindenkinek jó pihenést!

ifj. Anti

Nyári tábor 2.

Csütörtökön volt a sportnap. Métáztunk, színháborúztunk és számháborúztunk a kerület több más csapatával közösen.
Pénteken Ki mit tud-ot rendeztünk a mi altáborunkban. Két pécsi fiú előállt a Kft Afrika című számával, melyet a magánhangzókat kicserélve csupa i-vel is előadtak. Két kislány Norbi fitnesz-programját játszotta el kiparodizálva. Mi nagyobb fiúk - vagyis a kukac őrs - reklámok, filmek, mesék zenéjét adtuk elő, kihasználva azt, hogy a gyerekek már úgyis nagyon vágyakoznak a tv után. A maga kategóriájában mindhárom műsorszám első díjat nyert.

Itt jegyzem meg, hogy én végig nagyon felszabadultnak éreztem magam a táborban, és remélhetőleg ezzel nem voltam egyedül. Rengeteget hülyéskedtünk például a kukac őrssel. Sokszor egész fárasztó dolgokon is percekig tudtunk nevetni. Az egyik legmaradandóbb poén úgy született, hogy Bertus Szilveszter egyszer azt mondta Áronéknak, amikor ülőhelyet kerestünk: rakjátok le Antit a földre, és üljetek rá. Hát ez nagy poén volt, feleltem, és mindenki elkezdett röhögni azon, hogy hogyan lehet ekkora faviccet kitalálni. Mondtam, olyan ez mint a Transformers-ben, csak én nem autóvá, hanem paddá változok. Ábel le is rajzolta képregényben. A tábortüzeken is jól szerepeltünk, eljátszottuk például Anti bácsi egy átlagos túráját (csak úgy öregurasan), vagy az éber éjjeli őrséget. Utolsó nap vízhordáskor volt a legjobb a hangulat, pedig vizet hordani önmagában nem olyan mulatságos dolog.

A fentieken kívül szombaton volt még egy össztábori mise a falusi templomban, ahol egyúttal a vihart is átvészeltük. Hála Istennek, a tábor nagy részében jó idő volt, és a szombati vihar sem tett kárt a táborban.
Vasárnap pedig épségben értünk haza, egy igazi jó cserkésztábor emlékével gazdagodva.

Kovácsik Anti