 |
| Decemberi portya |
(a képre kattintva előjön a többi is.)
2010. január 20., szerda
2010. január 16., szombat
2009. december 29. - az évtized utolsó cserkészkirándulása
Jelen voltak a Bertus ikrek, Zoli, Sós Martin (aki ugyan nem cserkész, de azért befogadtuk) és a Kovácsik család férfitagjai. Tehát heten voltunk, mint a gonoszok, vagy mint a diakónusok az ősegyházban, mindenki hasonlítsa ahhoz, amihez akarja.
A kirándulás során leteszteltük az idén kiépített nagyréti túraútvonalat. Hajnali fél kilenckor indultunk a plébániáról, hogy a kompot még időben elérjük. A kis csapat a hosszú út fáradalmaitól kimerülten és lerongyolódva érkezett az átkelőhelyhez, kivéve a Bertus ikreket, akiket szüleik kocsival hoztak ki a komphoz.
Miután a kompon kipihentük magunkat, folytatódhatott a túra. A gáton mentünk egy jó darabig, aztán letértünk a kilátóhoz, visszafelé pedig levágtuk az utat, és az aszfaltúton jöttünk, hogy ne kelljen átúsznunk a Tiszát, és elérjük az utolsó kompot.
Mintegy 20 km-t tettünk meg, amit a nagy sár tett igazi kihívássá. Egyesek gyenge kis edzőcipőjükkel kis híján beleragadtak a latyakba, mások súlyos gumicsizmában kényszerültek megtenni az egész utat. Olyan is akadt, aki száz méterrel az aszfaltút előtt döntött úgy, hogy felismerhetetlenné vált félcipője helyett gumicsizmát húz.
A kilátónál többszöri sikertelen kísérlet után tüzet is gyújtottunk, hogy igazi bográcsos ebédet főzzünk magunknak. A főszakács nagy szakértelemmel készítette el az ebédet, és főztjéből, a jó meleg teából mindenki ihatott.
Az út legvégső szakaszán, karnyújtásnyira a komptól a csapat kisebb és tapasztalatlanabb tagjainak végkimerülését látva és rajtuk őszinte szívvel szánakozva lestoppoltunk egy jólelkű autóst. Az ingyen fuvar egyesek számára a nap fénypontja volt. Ráadásul még a kompot is elértük.
Otthon a szeretetteljes családi légkörben mindenki jóleső fáradsággal kapcsolta be a tévét.
Reméljük, máskor is sor kerülhet majd hasonlóan jól sikerült, élményekben gazdag túrára.
Addig is mindenkinek jó pihenést!
ifj. Anti
A kirándulás során leteszteltük az idén kiépített nagyréti túraútvonalat. Hajnali fél kilenckor indultunk a plébániáról, hogy a kompot még időben elérjük. A kis csapat a hosszú út fáradalmaitól kimerülten és lerongyolódva érkezett az átkelőhelyhez, kivéve a Bertus ikreket, akiket szüleik kocsival hoztak ki a komphoz.
Miután a kompon kipihentük magunkat, folytatódhatott a túra. A gáton mentünk egy jó darabig, aztán letértünk a kilátóhoz, visszafelé pedig levágtuk az utat, és az aszfaltúton jöttünk, hogy ne kelljen átúsznunk a Tiszát, és elérjük az utolsó kompot.
Mintegy 20 km-t tettünk meg, amit a nagy sár tett igazi kihívássá. Egyesek gyenge kis edzőcipőjükkel kis híján beleragadtak a latyakba, mások súlyos gumicsizmában kényszerültek megtenni az egész utat. Olyan is akadt, aki száz méterrel az aszfaltút előtt döntött úgy, hogy felismerhetetlenné vált félcipője helyett gumicsizmát húz.
A kilátónál többszöri sikertelen kísérlet után tüzet is gyújtottunk, hogy igazi bográcsos ebédet főzzünk magunknak. A főszakács nagy szakértelemmel készítette el az ebédet, és főztjéből, a jó meleg teából mindenki ihatott.
Az út legvégső szakaszán, karnyújtásnyira a komptól a csapat kisebb és tapasztalatlanabb tagjainak végkimerülését látva és rajtuk őszinte szívvel szánakozva lestoppoltunk egy jólelkű autóst. Az ingyen fuvar egyesek számára a nap fénypontja volt. Ráadásul még a kompot is elértük.
Otthon a szeretetteljes családi légkörben mindenki jóleső fáradsággal kapcsolta be a tévét.
Reméljük, máskor is sor kerülhet majd hasonlóan jól sikerült, élményekben gazdag túrára.
Addig is mindenkinek jó pihenést!
ifj. Anti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
